Lali és a piac

Soha nem felejtem el, bár több, mint 15 éve annak, hogy hármasban mentünk a szokásos évi makói disznóölésre, Lajos a chef, Cuki a „fröccsmester” és én.
Este Gyulán „könnyű vacsora” Jalecz Lajosnál a Kisködmönben, szürkemarhaleves, benne főtt cupák és egy kis velős csont nagy szelet házi pirítóssal, kacsasült, steak, majd Lali kérésére desszertnek bundás kenyér. Nem aludtunk könnyen, de igazából idő sem volt rá, kelés hajnalban, irány a disznóvágás. Ha jól emlékszem négyet vágtunk, de hogy ne legyen mindez éhgyomorra, reggelire egy kis hagymás vér, pecsenye, friss házikenyér, savanyúság. Nem voltunk éhesek… S, a délelőtt közepén, mikor a mesterek a darálással voltak elfoglalva és épp semmi hasznunkat nem vették, Lajos tétovázva megemlítette, azért a piacra csak ki kéne menni. Kimentünk. A sült hurka után megettünk úgy egy vájlingra – a mennyiséget Lajos diktálta - való frissen szeletelt, roston sütött májat. Azóta sem ettem olyan jót. Szóval vendéglői vacsora ide, disznóvágás oda, a piacra ki kell menni. Piac nélkül nem nap a nap.

Lajos piac imádata régről való. A 70-es évek közepétől járt Bécsbe, a 90-es évektől szinte heti rendszerességgel áruért. Bármiféle kötelezettség is volt, a legendás Naschmarkt nem maradhatott ki. Ő már akkor osztrigát reggelizett itt, amikor mi Pesten még a portugál paradicsomos kagylót ismertük a tenger gyümölcsének. Mindig két tucatot rendelt, igaz a legtöbb, amit meg tudott enni, 22 db. volt, de ahogy mondta, olyan jó ott hagyni pár darabot. A kagyló után languszta farok, végül „desszertnek” egy bratwurst.

Közel 10 éve, hogy a legendás lyoni Bocuse piacra elvitték a barátai. Itt a szombat, vasárnap az osztrigáról szól, de megtalálta a többi kedvére valót is. Ilyenek a borjúfej és sertésfülsaláta, sertésláb vajas morzsában, rántott pacal, rántott véreshurka sült almával vagy a rostonsült tehén tőgy. Lali szerint ez a piac szakmabelieknek kötelező.

Ha Barcelonában jár, minden nap – nem tévedés minden nap! – reggel fél nyolctól délig a piacon van. Reggelire friss kenyér sonkával, egy kávé kis konyakkal, utána egy omlett. Csak ezek után jöhet a délelőtti sült halazás, ördöghal, tintahal, csőkagyló… Mindezt szigorú időbeosztással. Fél óra falatozás és az elmaradhatatlan cava, majd félóra séta körben a piacon, nézelődés, szaglálódás, aztán vissza és újabb félóra cava és hal.

Moszkva nagy piaca az újabb felfedezés. Bock Jóskával, Gere Attilával és Varju "Vili" Viktorral jártak itt. Lajos szerint különleges ez a piac, minden kapható itt, ami a világon terem, s különösen izgalmas termelői piaca van, nagy választékban húsfélékkel és tejtermékekkel. S persze nagyon jó büfék. Délelőtt pont jól esik kezdésnek egy kis kaviár, aztán hal, néhány pelmenyi, aztán különböző sültek, s mindehhez, ha a hideg vodkához már késő van, házi sör.
S mindez, mindenhol az élő piac forgatagában. Ahol minden az evésről szól, térben is időben átfogja azt, amihez Lajos a legjobban ért.

Nos hát ezért, így lett a „Séf utcája” a Hold utcai Vásárcsarnokban. Lajos akart magának itthon is egy ilyen otthonos helyet. Zsivaj, zsongás, jó és egyszerű, friss ételek, könnyű italok és egy kis reggeli, délbeni barátkozás.








R.K.

Online asztalfoglalás